Az idén várhatóan hamar ránk mosolyog tavaszi napsugár. Jól is esik már egy kis gereblyés izom mozgatás. Lesz is rá okunk, mert a késő őszig fán maradt levelek mind ott maradtak a fák alatt, és csak arra várnak, hogy a komposztálóba kerüljenek.
A lehullott lomb nagy mennyisége elgondolkodtat bennünket. Mit kezdjünk vele? Hisz az égetéssel a környezetet szennyezzük, és a szomszédjaink napjait keserítjük.
A kerti hulladékok komposztálása nem igényel különösebb technikai hátteret. Egyetlen gép van, amelyet célszerű beszerezni vagy otthon barkácsolni, egy hulladékaprítót, amely segítségével a gallyak és az ágak felapríthatóak. A berendezést célszerű néhány szomszéddal közösen beszerezni, mert így lecsökkennek a komposztálás költségei.
Komposztálót magunk is készíthetünk, bármilyen fa vagy fémrács anyagból. Ráadásul a méretét a saját kertünk területéhez és zöldanyagunk mennyiségéhez igazíthatjuk. Vásárláskor, illetve saját készítés esetén is figyelmet kell fordítani arra, hogy a levegőzés is biztosított legyen. Alsó része a talajjal kapcsolatban lehet, vagy perforált legyen. Az aljára laza anyagokat kell tenni (pl. rőzsét), hogy a nagyadagú esővíz ne iszaposítsa be a komposztot. Lehetőleg árnyékos, jól megközelíthető helyre tegyük. A naponta keletkező hulladékokkal folyamatosan tölthetjük. Azonban a feltöltéskor ügyelni kell a rétegezésre.
A komposztálási folyamat
A komposztáláskor a különböző mikroorganizmusok (baktériumok, gombák) enzimek, oxigén és hő segítségével lebontják a szerves anyagokat. Ez a jelenség megy végbe például a lehullott levelek lazább rétegeiben is, ahol még megfelelő az oxigénellátás.
A házikerti komposztáláskor is nagyon fontos a nyersanyagok összetétele. Ha az év folyamán minden szerves hulladékot komposztálunk, ami a ház körül keletkezik, akkor helyes keverési arányt érhetünk el. A finom anyagokat durva szerkezetűvel, a nedveset szárazzal, a zöldet barnával kell keverni. Ez természetesen nem valósítható meg az egész év folyamán. Fontos tudni, hogy az ősszel és kora tavasszal keletkező száraz, nagyrészt fás (gallyak, ágak, lehullott lomb stb.) anyagok gond nélkül tárolhatóak addig, amíg nyáron folyamatosan keletkeznek a nedvdús zöld növényi részek. Ehhez szakaszosan adagoljuk a félretett száraz lombot, gallyat.
Negyven centiméter rétegvastagságonként ajánlatos a kertünk talajából egy sor jó minőségű réteget is rászórni. Így a mikroorganizmusok szaporodása jobban beindul.
A felmagzott gyomnövények különös odafigyelést igényelnek, ezeket célszerű a komposzt közepébe helyezni, hiszen a 45-55 fokos meleg hatására a magvak gyorsan elvesztik csírázóképességüket. A komposzt lefedése és megfelelő nedvességtartalmának folyamatos biztosítása is hozzájárul a gyommagvak elpusztulásához. Általános tapasztalat, hogy a házikertekben készített komposztok nem gyomosítanak.
A kész komposzt.
Rostálással választjuk ki az idegenanyagokat és a le nem bomlott szerves hulladékokat, így homogén, jó minőségű komposztot állíthatunk elő. A rostaméretet a komposzt felhasználási területe határozza meg. Mulcsozásra általában a 40 mm-nél nagyobb méretűeket, kertészetekben a 10-20 mm-nél kisebb szemcseméretű komposztot használják.
A komposzt érése során a foszfor, a kálium, a magnézium, a kalcium és a mikroelemek feltáródnak, így a talajba kerülve a növények számára felvehetők. A komposzt rendszeres használata következtében a talajok tápanyag ellátottsága gazdagodik. Külön említést érdemel a komposztok kalciumtartalma, amely a talaj savanyúságát csökkenti. Talaj savanyítására alkalmas komposztot pedig, diólevél hozzáadásával érhetjük el.
A komposzt házikerti felhasználása nemcsak a termés mennyiségében mutatkozik meg, hanem a beltartalmi értékére is hatással van. A rendszeres komposzthasználat során a termés biológiai értéke, ellenálló képessége is javul.
