Kell egy kedves színfolt a lakásba
Télen is létre hozhatunk egy kis tavaszi hangulatot a lakásban. Aligha akad tél végén lakásunknak kedvesebb színfoltja, mint néhány szirmait bontó aranyvessző, vagy például rózsamandula ág vagyis (babarózsa).
Virágoztatásukkal többen is megpróbálkoznak, de a rügyekből gyakran csak nehezen, jönnek elő a virág szirmok. A sikertelenség így elveszi sokak kedvét. Tudnunk kell, hogy fás szárú növényeinknél általában csak a mélynyugalmi időszak elteltével érdemes próbálkozni. Legjobb ezért, ha kivárjuk a február végét, március elejét. Bokrainkról ilyenkor vágjuk le a legalább fél méter hosszú, ujjnyi vastagságú vesszőket.
A vesszőket először pár órára tegyük erősen langyos vízbe, például fürdőkádba fektetve. Majd állítsuk vízzel félig megtöltött vödörbe vagy más mélyebb edénybe. A vizet hetente egyszer cserélni kell. Mikor már a virágrügyek állapotából a közeli szirombontásra következtethetünk, kitehetjük asztali vázába és adhatunk a vízbe cukrot. Használhatunk szőlő- vagy répacukrot. 1 liter vízhez 2-3 dkg-ot keverve. A cukoroldat növeli a virág méreteit, de a tartósságát viszont csökkenti.
A 20 fokos hőmérséklet az ideális a vesszők számára. Az aranyvessző, a babarózsa másfél-két hét alatt virágba borul. Az orgonával azonban ne nagyon próbálkozzunk.
Vágott virág tartósítása
Télen a vágott virág nagyon sokba kerül, ezrét arra kell törekedni, hogy a drágán megvásárolt virágok minél tovább maradjanak szépek, frissek. Hogy ezt a célt elérjük, érdemes alkalmazni néhány trükköt.
Először is ne vásároljunk bimbós virágot. A bimbós virágszálakban igen kevés a tartalék tápanyag, ezért a bimbós virágok a kinyílás után gyorsan elhervadnak. Ha módunkban áll, akkor olyat válasszunk, amely közvetlenül kinyílás előtt van, vagy már ki is nyílt.
A többvirágú szálak (kardvirág, frézia) közül azok lesznek a legtartósabbak, amelyeknek az alsó virágai már kinyíltak, de a felsők még nem.
A virágszár alját lehetőleg minden nap vágjuk le – körülbelül fél centimétert –, mégpedig úgy, hogy a metszlap ferde legyen, mert a virág így képes a legtöbb vizet felvenni. – A szár alját ezután 2–3 cm hosszan ajánlatos behasítani, hogy még nagyobb felületen vehesse fel a vizet.
A legfontosabb, hogy a vázába mindennap öntsünk friss vizet. Azonban téves az a nézet, hogy a virágokat jéghideg vízbe kell állítani. A víz legyen kézmeleg (25–30 fok), mert a virágok ilyen hőmérsékletű vízből tudnak a legtöbbet felszívni.
Mielőtt a virágot vízbe tennénk, a fölösleges leveleket távolítsuk el a szárról, és ügyeljünk arra, hogy a vízben ne legyen levél, mert gyorsan rothadásnak indulva megfertőzi a vizet.
A fás szárú virágokat (orgonát, rózsát) úgy is tartósabbá tehetjük, hogy a szára alján néhány kalapácsütéssel elroncsoljuk a szöveteket. Azért kedvező hatású művelet, mert a virágok nagyobb felületen vehetik fel a vizet. A váza vizébe tehetünk tartósító anyagokat is. Jó hatású a cukor és egy kevés só. Szódabikarbónát viszont ne keverjünk a vízbe! S utoljára, de nem utolsósorban, nagyon fontos, hogy a váza mindig tiszta legyen. A váza belső falára tapadt moszatok, algák ugyanis sok értékes tápanyagot használnak fel a vízből, amelyekre a virágoknak is szükségük van.
