Kicsiben is lehet SIKERESEN KERTÉSZKEDNI
Sok ismerősöm van, aki áradozva meséli, hogy néhány négyzetméteren valóságos kis csodakertet épített. Igaz, jó néhány évig tervezte és próbálgatta a megfelelő ter- mesztési formát, cserépben, vödörben és virág ládában is, de valamiért mindig elmaradt a siker. Kiszáradt, vagy a túlöntözéstől eliszaposodott a föld, és tönkrementek a dédelgetett növényei, így el is ment a kedve a növény- termesztéstől. A jó kertész azonban kitartó, és mindig tanul a hibáiból. Most már alig tudja kivárni, hogy a paradicsom első finom termése beérjen, vagy az első zellerlevéllel ízesíthesse a vasárnapi levest.
Mindenkinek lehet kiskertje
Nem csak a családi házak rendelkeznek kerttel, hiszen a most épülő társasházaknál gondolnak a kertészkedni, pihenni vágyók igényeire is. De sok helyen a régi lakásokhoz is tartozik erkély, vagy udvari közös terület, ahol egy kis szervezéssel kialakítható a veteményes sarok. Csak el kell kezdeni, és biztos, hogy eredményeinket látva sok követőre találunk.
Melyek az előnyei, és milyen módon építhető magaságyás?
Napjainkban egyre több kertben találkozhatunk a magaságyásrend- szer különböző kialakításával. Sokan csak a kényelmi szempontokat látják benne, pedig a magaságyás a termések koraiságára, tisztántartására, növényvédelmére is jelentős hatással van. Kialakításánál érdemes ezek között rangsorolni. A koraiságot az ágyás feltöltőanyagának folytonos hőtermelése segíti elő. Ilyenkor úgy alakítjuk ki a feltöltést, hogy húsz centi magas rétegeket képzünk. Alulra a vastagabb, lassabban korhadó anyagok kerülnek. Egyre feljebb haladva, a könnyebben korhadókat helyezzük el. Végül a komposzt- minőségű termőréteg kerül legfelülre. Ez az összetétel biztosítja a hosszabb időn át tartó korhadási hőt. A magasabb talajhő pedig a koraiságot eredményezi.
Előregyártott elemekből is kialakítható magaságyás, ennek azonban magasabbak a költségei. Az interneten kínálnak többféle, kész mobil magaságyás keretet, amely általában gyalult deszkából készült, de van beton és faforgács összepréseléséből készült anyagból is, igaz, ezek nagyon drágák. A deszka belső, földdel érintkező felületét ajánlatos agroszövettel védeni, mert a nyirkos föld hamar elkorhasztaná a deszkát. Aki szeret barkácsolni, maga is készíthet hasonlót. Ennek az is az előnye, hogy pontosan a kívánt méretre gyártható. Ha van lehetőségünk, inkább keményfából készítsük, ez ugyan drágább, de tartósabb is.
A magaságyásban az asztallap magasságában való kertészkedés jóval kényelmesebb, így idős korban is végezhető. Ha a deszkából készült oldalát a tavaszi nap süti, akkor a benne lévő föld hamarabb felmelegszik, így a magokat, palántákat előbb kiültethetjük. A tetejére helyezett fátyolfóliával a korai fagyoktól is megvédhetjük a növényeket.
A méretét főképp a körbejárhatósága határozza meg. De függ a töltőanyag súlyától és az ágyáskeret anyagától is. Törekedjünk a biztonságra és a tartósságra. Hosszabb ágyásoknál rozsdásodásmentes fém összekötő elemeket is iktassunk be. A nagyméretű, rétegezett ágyás alja szabad összeköttetésben kell, hogy legyen a talajjal. A raklapra épített, vagy szilárd alapon elhelyezett magaságyás alján alakítsunk ki vízáteresztő nyílásokat, hogy nagy esőzésnél ne viselkedjen zárt tartályként. A legegyszerűbb és leglátványosabb kialakítást a raklapok összeforgatásával érhetjük el.
Egyszerűbb magaságyás
Készíthetjük közvetlenül a gyepfelületre vagy akár a térköves burkolatra is, raklapokra felépítve. A magasságát néhány darab tizenöt centi magas raklap egymásra helyezésével szabályozhatjuk. Ezáltal hetvenöt vagy ötven centi magas is lehet, így akár a kisgyermekek is kényelmesen tevékenykedhetnek benne. Ennél a változatnál nem szükséges korhadó anyagokat belehelyezni, hanem csak tőzeg, komposzt és palántaföld keverékével feltölteni és zömíteni. De előtte geotextillel béleljük ki. A termőréteg vastagsága legalább harminc centi legyen. Természetesen ez esetben csak sekélyen gyökerező növények ültethetők az ágyásba. Nagy előnye, hogy az ágyás oldalán lefutó növények is jól kezelhetők. Például egy folyton termő eper szép látványt nyújt. Ilyen ágyás készülhet akár nagyobb erkélyre vagy teraszra is.
Milyen talajjal töltsük fel?
A növénytermesztés legfontosabb alapismerete mi más lehetne, mint a termőtalaj működésének ismerete. Ahhoz, hogy egy növény természetes körülmények között optimálisan fejlődjön, szüksége van szerves kötésű ásványi anyagokra, elegendő szabadon felvehető vízre és porózus szerkezetű, levegős talajra, valamint a talajban lévő mikroorganizmusokra, amelyeknek az optimális, humuszos talaj előállításában van nagy szerepük.
A magaságyás talajszerkezetét, összetételét főként a mérete határozza meg. Egy veteményeskertben, a hosszú távú használatra kialakított, százhúsz centiméter széles és kb. nyolcvan centiméter magas, több méter hosszúságú ágyást rétegezve, különböző lebomlási idejű anyagokkal célszerű feltölteni.
Az ágyás kijelölt helyén a talaj felső termőföldrétegét kiássuk és félretesszük (ez lesz majd a negyedik réteg). A kiásott talaj helyére húsz centi vastagon összeaprított gallyakat teszünk. Ez lehet akár örökzöldek, fenyők, kivágott fák aprított hulladékanyaga is. Minden réteget enyhe taposással tömörítsünk meg. Így az első réteg teteje a kiásott föld helyén, a talajszinttel egy magasságban lesz. E fölött helyezkedik el további négy – egyenként húsz centis – réteg. A második réteget az ősszel összegyűjtött lomb, letermett, felhúzkodott, vastagabb szárú növények és a nyári zöldmetszés, hajtásválogatás, valamint termésritkítás során képződött zöld hulladékok adják. A harmadik rétegbe a komposztálóból kirostált, még éretlen anyagok és a fűkaszálék kerülhet. A negyedik réteget a kiásott és félretett termőföld adja. Ha ezt éppen egy füves részen kezdtük kialakítani, akkor a kiásott gyeptéglákat fejjel lefelé tegyük ide.
A legfelső ötödik szint a humuszos, kirostált komposztföld legyen, amelyhez akár hozzáadhatunk vásárolt palántaföldet is. Esetleg tőzeget is keverhetünk hozzá
Mit érdemes ültetni?
A szabadföldbe történő magvetés egyik fontos szempontja a talaj hőmérséklete, 5 °C alatt gyakorlatilag nem csírázik ki a mag. A tavaszi szabadföldi magvetést általában 12 °C talajhőmérsékletnél történik. A különböző növények magjai azonban eltérő hőmérsékleten csíráznak, így eltérő időben vethetők. A vetési sorrendet azokkal a növényekkel kezdhetjük, amelyek télállóak, vagyis már ősszel, általában októberben elvethetők. Ilyen a zöldséggyökér, (petrezselyem), de ültethetünk ősszel még dughagymát, fokhagymát, sőt áttelelő spenótot, salátát is. A tavasz első magvetését akkor kezdhetjük, amikor a talaj hőmérséklete eléri az 5 Celsiusfokot. Először a petrezselyem, a sárgarépa és a hónapos retek vethető, és földbe kerülhet a dughagyma is. A tavaszi spenótot, majd a saláta magot is elvethetjük, amelyből először palántát nevelünk. A palánták közül a legkorábban a karalábék kerülhetnek a szabadföldbe. Ilyenkor a talaj már jóval 12 °C felett van. De vannak növények, amelyek a levegő hőmérsékletére is érzékenyek. Ilyen a paprika, a padlizsán, ezért ezeket csak 20–25 °C nappali hőmérsékletnél, a tavaszi fagyok elmúltával ültethetjük ki. A legtöbb zöldségnövény napfényigényes, de vannak olyanok, amelyek a napos/félárnyékos helyen is megfelelően fejlődnek. Ilyenek a karalábé, a bab és a tökfélék, amelyek az enyhe árnyékot is elviselik. A legnapfényigényesebb növény a padlizsán melett a paradicsom, amelynek számtalan fajtából választhatunk. Legkedveltebbek a koktélparadicsomok – nem csak finomak, de változatos színükkel még dekoratívak is.
A növények talaját csak akkor öntözzük, ha a földet – ujjunkkal érintve – száraznak érezzük. Ha a növények társítására is figyelmet fordítunk, csökkenthetjük, vagy akár el is kerülhetjük a vegyi növényvédelmet.
